Amióta csak az eszemet tudom, titokban mindig is egyéni vállalkozó akartam lenni. Gyerekként elképzeltem magam ügyvédként, panzióvezetőként, sőt, szabadúszó újságíróként is. Egyik sem lettem – szerencsére, mert valójában egyik sem passzolt volna hozzám –, de a vágy, hogy a magam ura legyek, végigkísérte az eddigi életemet.
Volt időszak, amikor ez a vágyam kicsit háttérbe szorult az élet egyéb dolgai mellett, de aztán a business coach képzés újra előhozta belőlem az álmot. És én, aki szeretek terveket gyártani, fel is vázoltam magam elé a pontos útvonalat:
✔️ Elvégzem a business coach képzést.
✔️ Tapasztalatot szerzek HR területen kis- és nagyvállalatoknál.
✔️ Közben probono ügyfelekkel gyakorlok, és keresem a saját területem, specializációm.
✔️ Amikor megvan, specifikus képzést végzek.
✔️ Szerzek vezetői tapasztalatot is.
Mire 2024 eleje elérkezett, minden pontot kipipáltam a listámon. Ráadásul épp vidéken éltem, elegem volt a Budapestre ingázásból, és volt annyi megtakarításom is, amiből mertem kockáztatni. Úgy éreztem: itt az idő! Teljes erőbedobással és határtalan lelkesedéssel belevágtam a főállású egyéni vállalkozásba.
És tényleg minden úgy alakult, ahogy elképzeltem: szerelemprojekt volt ez, szabadságot adott, amit felelősséggel kezeltem, hullámvasút-szerű sikerek és kudarcok kísérték az utam, és persze folyamatos újdonságokkal és kihívásokkal is találkoztam bőven. Egyvalamivel azonban a tervezés és a végrehajtás során nem számoltam: saját magammal.
A fejemben a vállalkozás képe mindig a szüleim vállalkozói létének mintájára épült: sok munka, sokszor este és hétvégén is, de mégis szabad időbeosztás. Ugyanezt láttam a bátyámnál és barátnőimnél is. Tudtam, hogy nehéz, de inkább izgalmas kihívásnak tűnt. Arra viszont nem készültem fel, hogy én hogyan fogok reagálni.
Hogy bár vágyom a szabadságra, mégis szükségem van a keretekre.
Hogy bár szeretek önállóan dolgozni, csapat nélkül felőrlődöm.
Hogy mennyire fontos számomra a kiszámítható jövedelem – akkor is, ha kereshetnék többet is akár egyéni vállalkozóként.
Mélyen talán tudtam is ezeket magamról, de annyira hajtott a régi álmom beteljesítése, hogy figyelmen kívül hagytam a belső hangokat. Őszintén? Ha bárki figyelmeztetett volna, akkor sem hallgattam volna rá, mert nagyon ki akartam már magam próbálni.
Most, egy évvel később gazdagabb vagyok rengeteg tapasztalattal, és szegényebb a megtakarításaimmal. Megbántam? Egy pillanatig sem!
Büszke vagyok magamra, mert végre nem nyomja mázsás súllyal a vállamat a "mi lenne, ha…?" kérdés. Megtapasztaltam, milyen a saját utamon járni, és közben nemcsak hogy jobban megismertem önmagam, de arra is rájöttem, hol van a helyem a világban.
A tanulság? Ha van egy régi álmod, ami csak várja, hogy végre megvalósítsd, ne halogasd! Legrosszabb esetben nem jön be. De az a felszabadultság, amit a "mi lett volna, ha...?" elengedése ad, mindent megér.
És ami a legfontosabb: a coaching és a tanácsadás továbbra is a szívem csücske. Így ma már mellékállású vállalkozóként dolgozom tovább, kevesebb időponttal, de változatlan lelkesedéssel és minőséggel. Ha úgy érzed, elakadtál a szakmai utadon, itt vagyok, és örömmel támogatlak.